Minden és Semmi Pt. 1. – Részlet II

· SATIVA ·
Én vagyok; én nem (1)

Valami régóta idelent tart.
Érzem benne magammal a párhuzamot.
Én vagyok a füst valakinek a tüdejében.
Hagyja, hogy alaposan felszívódjak,
mielőtt beütnék.

A bizsergő kéz és láb, ami vagyok,
meg a kitikkadt száj.
A fókusz egyetlen apró pontocskán.
Valakinek a rosszullét-érzete vagyok,
kinek a kevés is sok.
Valakinek jó baszás, miből még a sok is kevés.

Mégis könnyedén elmúlok,
vagy még, vagy pedig már.
Minden, mi voltam és leszek még,
az csak egy belső, elnémult táj…

· BIPOLÁR ·

A csalános furcsa virágot hajtott elvetett
családfánk helyén. Köré gyűltek az állatok,
mintha a gazdájuk lenne. A mélyre temetett
roncsok korróziója már teljesen megszínezte
bundájukat, mégis szelíden várnak a hívásra.
Fáznak és éheznek, szeret-nem szeret szirmokat
tépkednek.

Tűrik, ahogy a tövisek felsértik bőrüket, vérük
kásásan telepedik a deresedő növényzetre.
Minden alkalommal feleszik onnan, majd
visszaöklendezik, mint egy fűcsomót, amíg
tapinthatóvá válik gerincük. Sóhajuk a földre
fagy, kihulló szőreiket önszántából hinti el a szél.
Helyükről más állatok ágaskodnak fel.

· AB LAK ·

Egy ideje kerülöm az impulzusokat,
mint a tekinteteket.
Pedig azokat sosem kerülöm.
Hagyom, hogy mélyen
belém nézzenek a szemeimen
keresztül, mintha üvegek lennének.
Úgysem látnak benne semmit,
csak a barna íriszeim.

Észre sem veszik, hogy pupilláim
– mint megfáradt fekete lyukak –
árgusan figyelik a sötét anyag semmijét.
Oly régen sodródott felém bármi,
hogy már a gravitáció is szinte teljesen
megszűnt. Szabadon távozhatna a fény is,
ha egyáltalán lenne lehetősége bejutni.

Bevont irodai szalagfüggönyök állják útját,
aminek takarásában az égvilágon nem
lapul meg semmi. Csupán pár fiolányi vér,
egy kanapényi ruhásszekrény, meg néhány
álom, amik régóta nem hagynak aludni.

Amint megpróbálom lehunyni a szemeim,
minden körülölelő négyzetméter a mellkasomra
szűkül. Összezár egy morzsányi térré, ahol
a lelkemet szabadon pakolom szét, majd szépen
összerakom.

Megtömött kukazsákok, időim mind elrepült
héliumos ballonok.

És hiába, hogy legalább még a kilátás szép,
ha minden nap és éj egy befelé néző
szoba egy megrepedt ablakon.

A cover AI használatával készült.