Leírás
A Minden és Semmi Pt. 1. nem a hagyományos, műcsokorszerű verseskötet-struktúrát követi, sokkal inkább egy kerek egészet alkotó narratív líraműként értelmezendő – egy kötetciklus nyitódarabja. Az egymásra épülő szövegek állapotokat, belső stációkat jelölnek, a kötet egységeiként pedig az egyes fejezetek tekinthetők.
A szövegek között visszatérő motívumok, képek és nyelvi formulák teremtenek kapcsolatot, mintha ugyanannak a tudatnak
a különböző rétegein haladnánk keresztül. A kötet motorját ugyanakkor nem egy klasszikus történet elbeszélése, hanem az identitás folyamatos szétesésének, újrarendeződésének és a konstans önértelmezésnek a vizsgálata alkotja. Az itt megszólaló lírai én egy állandóan változó tudati origóként van jelen: egyszer személyes, máskor mitologikus, kulturális vagy nyelvi konstrukció alakját „ölti” magára.
A kötetciklus első darabja annak a fiatalkornak a lenyomata, amikor az identitás még nem stabil formaként, hanem kísérletként, torzulásként és egyfajta túlélési stratégiaként van jelen. Amikor az ember egyszerre akar már valakivé lenni, de még fél is attól, hogy bárkivé váljon. A Minden és Semmi Pt. 1. erre a formálódási folyamatba enged betekintést, miközben a narratíva kérdések felvetése közben rendeződik különféle alakzatokba.
A mű továbbá egy masszív kísérlet is arra, hogy a klasszikus költészeti eszközök hogyan képesek a Z generáció algoritmikus logikájával, szokásaival együtt, akár platformtól függetlenül szinergizálni. A Minden és Semmi Pt. 1. egy belépő a fragmentáltság, a túlingerlés, az állandó önreflexió, a kulturális túlterheltség és a fluid identitások formai dimenziójába.
A kötet nyelve különböző regisztereket és kulturális tereket kever; a mitológiai, a filozófiai és kozmológiai irodalmi toposzok, az internetkultúra, a panelvalóság, a slam poetrys és a hip-hopos játékosság a generációs érzékelésnek ugyanazon nyelvi terében léteznek. Ezáltal a Minden és Semmi Pt. 1. célja nem az, hogy szimplán Z generációs témákról beszéljen, hanem hogy magát a Z generációs érzékelésszerkezetet rekonstruálja irodalmi nyelven – egy generációs felnövéstörténet keretében.
Ezen felnövéstörténetnek nyitja meg kapuját a Minden, és zárja majd le végül a Semmi, mint egyfajta spirális körforgást.
