Elérhetővé vált a Minden és Semmi Pt. 1., ami egy személyes élményekből építkező narratív hibrid-líra keretében kísérli meg rekonstruálni a Z generáció mentális közegét

Nyolc év alkotómunka, ötletelés és kísérletezés után révbe ért négyfelvonásosra tervezett líraprojektem debütáló darabja, a Minden és Semmi Pt. 1., mi egy intermediális alapokra épülő kísérlet a Z generáció mentális közegének lírai megfogalmazására.

A Minden és Semmi Pt. 1. tartalmilag egy masszívan konceptuális, állapotpoétikába ágyazott narratív líramű, minek központi szervezőelve nem egy klasszikus értelemben vett történeti elbeszélés, sokkal inkább a különféle állapotok, érzékelési torzulások, identitásfragmentumok, valamint asszociációk puzzle-szerű egymásba illesztése – személyes élményeken keresztül.
A kötet motorját ezáltal nem az egyes szövegek versszerűsége, hanem az általuk létrehozott belső állapotdimenziók alkotják.

A kötet visszatérő pszichés és narratív tengelyét a szorongás, a gyász -és traumafeldolgozás, illetve a magányérzet tapasztalata alkotja. Ezek vertikális és horizontális irányokban szövik be a történet tudati terét, miközben végig jelentős szerepet játszik a fiatalkori identitáskeresés, valamint az idő múlásának – vagy éppen nem múlásának – érzékelése is.

A mű megalkotásának egyik kulcseleme a lírai én bepozicionálása volt, mi nem egy stabil identitásként jelenik meg, hanem folyamatosan széthulló, majd újrarendeződő tudati origóként. Az „én” hol személyes, hol mitologikus, kulturális és / vagy nyelvi konstrukció alakját ölti, mi olykor középiskolai irodalomórákon megismert költészeti toposzok, olykor pedig popkulturális utalásokkal átszőtt, funkcionális közegben kísérli meg az (ön)értelmezést.

Megszilárdult délibáb, avagy a vízió formába öntése

A Minden és Semmi Pt. 1. poétikai működésének egyik mozgatórugójának szántam, hogy az egyes szövegek önmagukban is értelmezhetőek, könnyedén hozzáférhetőek maradjanak az olvasó számára. Annak érdekében jelennek meg benne az olyan irodalmi toposzok és motívumok, mint például a tükör, a víz, vagy éppen a szerelmi- és tájköltészetből ismerős képiség, hogy értelmezési kapaszkodókat nyújtsanak – még ha ezek valaki számára könnyedén „túlhasználtnak” is érződhetnek.

Ugyanakkor a másik legfőbb szempont a különféle maszkok és rétegek létrehozása volt, amik révén az írások eltérő hangtónusú párbeszédet kezdeményeznek egymással. Az egyik legfontosabb réteg a belső pszichés tapasztalat és a külső világ egymásba írása. A testi érzékelés (vérzés, hányinger, megemelkedett pulzus, émelygés, fulladás stb…) visszatérően metafizikai áthallásokat hordoz, a test megjelenése pedig nem szimplán fizikai jelenlt, hanem egyfajta átjáró az értelmezés dimenziói között.

Ezen megoldás elsősorban a Z generációra jellemző szorongásélményre reflektál, minek megélése nem egy elvont filozófiai problémaként van jelen a társadalomban, amit hordozója a fiók mélyére rejthet, hanem valós, szemmel is jól látható fizikai feszültségként.

Továbbá a köteten belüli párbeszéd-struktúra szerves része a motívumok és állapotleírások rendszere is. Bizonyos képek – például a víz – nem egy izolált szimbólumként jelennek meg, hanem a különböző szövegek között létrejövő tudati kapcsolódási pontként funkcionálnak. Azon írások, melyekben valamilyen formában megjelenik valamely motívum (például eső, tenger, folyó), sok esetben egymás ok-okozati vagy érzelmi továbbírásaiként dekódolhatóak, mintha ugyanazon belső tapasztalatnak lennének különféle tudati fázisai. A visszatérő képiség ennek okán nem szimplán esztétikai ismétlődésként, sokkal inkább a kötet fragmentált narratívájának egyik „rejtett” kapocsaként működik.

Ezzel szemben a Minden és Semmi Pt.1. poétikai maszkjának fontos elemét képzi a „magas” -és popkulturális referenciák szabad összemosása. A mitológia, filozófiai és kozmológiai képek, a slam poetrys és hip-hop dalszövegekre jellemző (punchline) vonások ugyanabban a nyelvi térben léteznek. Ez a heterogenitás első látásra kaotikusnak, már-már káosz-érzetet keltőnek tűnhet, de valójában szintén egy generációs érzékelésmódot hivatott visszatükrözni: azt a tudatállapotot, melyben a digitális, kulturális és személyes impulzusok egyszerre, bármiféle hierarchia nélkül vannak jelen.

Ennek ábrázolásához a nyelvezetben folyamatos regiszterváltás tapasztalható. És bár a végeredmény festhet disszonánsnak, de a Minden és Semmi Pt.1. univerzuma nem egyetlen egységes nyelven tapasztalható meg, ezért a „beszédmódja” sem lehet homogén.

Ezen tekintetben a kötet egyik legfontosabb jellemvonása, hogy nem csupán Z generációs témákról beszél, ugyanakkor Z generációs érzékelésszerkezetet hoz létre. A fragmentáltság, a túlingerlés, az identitás fluiditása, az állandó önreflexió és a kulturális túlterheltség nem témaként, hanem formai működésként jelenik meg.

A kötet képiségét groteszk és inverz képek, kozmikus metaforák, valamint az egymást váratlanul rövidre záró asszociációk sűrített egyvelege alkotja. Sokszor egyetlen szövegen belül találkozik a szakrális, a testi és az ironikus, valamint a realista és impresszionista irányzatok képisége, mindezek értelmezése ugyanakkor fókuszált koncentrációt követelhet meg az olvasótól. A Minden és Semmi Pt. 1. felszínében könnyen, rétegeiben azonban nehezen fogyasztható olvasmány lehet, amiért nem ”olvasható” hagyományos értelemben. Az olvasónak valami úton-módon bele kell helyeznie magát a kötet univerzumába és rezonálni vele ahhoz, hogy feltárulhassanak előtte az értelmezhetőség mélyebben gyökerező pórusai.

Az alábbi merítésben négy teljes írás (Tükörök, Bipolár, Őszi hajnal, Sativa), valamint egy szövegrészlet (Odüsszeia) olvasható.

Ami zajban született

A kötet intermedialitásának egyik legfontosabb rétegét a zeneisége teszi ki. A szövegek jelentős része különféle klasszikus és modern zenei alapokra, loopolt ritmusképletekre, valamint hip-hop/trap és spoken word előadásmódokra íródott, melyek nem szimplán inspirációs háttérként, hanem a mondatok belső lüktetésének, töréseinek és hangsúlyrendszerének aktív szervezőiként voltak jelen az alkotási folyamat során. Ennek következtében a Minden és Semmi Pt. 1. több ponton nem kizárólag olvasott, hanem ”hallható” szövegként is működik.

Ugyan a teljes kötet nem készült el hangoskönyv formában, ám a workflow autentikus átadása érdekében – kéz a kézben a szövegekkel – formálódott egy összefűzött spoken word előadás A vonal másik végén (Minden és Semmi Pt. 1 részlet) címen.

A vonal másik végén nem a kötet narratívájának kronológiai lekövetésével próbálkozik, sokkal inkább annak belső állapotváltozásait, illetve pszichés amplitúdóit igyekszik performatív formában rekonstruálni. A spoken word előadás szerkezete ebből kifolyólag szintén a Z generációs érzékelés fragmentáltságára, hierarchizálatlanságára és szorongással átitatott mentális közegére reflektál, miközben az eltérő előadásmódok és hangtónusok a lírai identitás folyamatos széthullását és újrakonstruálását szimbolizálják.

A vízió megvalósításának egyik elsődleges inspirációja egy csillag elhalásának folyamata volt: az anyag fokozatos sűrűsödése, instabilitása, majd önmagába roskadása visszatérő strukturális és hangulati mintaként volt jelen az előadás felépítésében. Ennek következtében A vonal másik végén egy zenei albumstruktúrát kapott, melyet monológok, kisebb átvezetők és enyhén melodramatikus színpadi gesztusok foglaltak keretbe.

Az anyag kezdetben a külvilág fizikai érzékeléséből építkezik, azonban előadásról előadásra fokozatosan torzulni és önmagába roskadni látszik. A szövegek előrehaladtával egyre kirívóbban jelennek meg a szorongás különféle testi és mentális tünetei – például fülzúgás, vagy az elveszített térérzékelés –,valamint a széteső gondolati struktúrák, mintha az előadás univerzuma saját gravitációja alatt omlana önmagába.

Mi fán terem

A művészetem egy állandó kísérlet arra, hogyan lehet a klasszikus és a modern alkotói eszközök összeházasításával megfesteni a Z lírán belül generációm hangját, miközben annak felnövéstörténete is lekövethetővé válik. A Minden és Semmi Pt. 1. ennek a kísérletfolyamatnak közel sem a végpontja, sokkal inkább egy belépőjegy egy olyan intermediális és narratív lírai univerzumba, mi a későbbi felvonások során még tovább kívánja bontani a generációs identitás, a kulturális zaj és önértelmezés rétegeit.

A Minden és Semmi Pt. 1. végleges, második nyomtatott kiadása saját kiadásban jelent meg, és kizárólag ezen felületen keresztül szerezhető be. A vonal másik végén (Minden és Semmi Pt. 1. részlet) pedig YouTube mellett megtalálható Spotify-on és Deezer-ön is a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) jóvoltából.